Hogyan romlott el az ómega-3 zsírsav aránya a huszadik század közepe óta?

Mint az már több korábbi posztban is olvasható, az iparosodás, a modern mezőgazdaság és élelmiszeripar térnyerése alapvető változásokat okozott az életünkben.

– Megjelentek és egyre inkább elterjedtek a feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszerek, késtételek, húsipari termékek, melyek kalóriában gazdagok, de tápanyagban viszonylag szegények. Ezek az eltarthatóság és eladhatóság érdekében sokféle adalékanyagot is tartalmaznak.

– A növényi magolajok (napraforgó-, kukorica-, repce) tömegcikké váltak, és olcsó alapanyagot biztosítanak az ultrafeldolgozott élelmiszereknek, ételeknek.

– Az állattenyésztés megváltozott: a szabadtartás, legeltetés visszaszorult, és helyette főleg gabonaalapú és szójával dúsított takarmányozás lett elterjedt. Az állatok tenyészideje drasztikusan lerövidített, a profit növelése érdekében. A nagyipari állattartás és húsfeldolgozás következtében a hús minősége és zsírsavtartalma az ómega-6 tartalom felé tolódott el.

– A hagyományos gazdálkodással előállított minőségi, igazán tápláló termékek ára az egekbe szökött és csupán egy viszonylag kevés fizetőképes rétegnek elérhető. Ez igaz a növénytermesztésre, kertészetekre, de az állattenyésztésre is.
Itt nem csak a biogazdálkodásról van szó, hanem a hagyományos, akár legeltetett, vagy fűvel is táplált, természetes tenyészidejű, ezért alacsony megtérülést biztosító állattenyésztésről és húsfeldolgozásról van szó, amely mangalica, bivaly, szürke marha és más legeltetett szarvasmarha magas ómega-3 zsírsavtartalmú húsát, szalonnáját vagy más húsipari termékét értékesíti az élelmiszerláncoknál jóval magasabb áron.

Írja meg kommentben, hogy Ön szerint megérni-e a magasabb árú húsok, húsipari termékeket fogyasztani.

Megírhatja azt is, hogy Ön fogyasztott-e már ilyen hagyományos tenyésztésű állat húsát, illetve az ezekből készült termékeket, és azt milyennek találta az üzletekben általában kapható húsok, húsipari termékek minőségéhez, élvezeti értékéhez képest.