Oknyomozás – ómega-3 zsírsavak – I. rész

Már korábbi posztokban volt róla szó, hogy milyen az ómega-6 és ómega-3 zsírsavak megfelelő aránya a szervezetünkben annak érdekében, hogy egészségesek maradjanak a sejthártyák, és ne alakuljon ki alattomos, gyulladás a szervezetünkben.

De miért és hogyan romlott el ez a bizonyos arány a civilizációnk fejlődésével?

Hosszú évezredeken keresztül az emberi táplálkozásra jellemző volt a vadászó, halászó, gyűjtögető életmód. Ekkor, még a földművelés megjelenése előtt, az elfogyasztott élelemben a zsírsavak aránya 1:1 és 4:1 között mozgott. Tehát legfeljebb négyszer annyi ómega-6 zsírsav került be őseink testébe, mint ómega-3.

Aztán a földművelés, a gabonatermesztés, a magok megőrlése, az állattenyésztés megjelenése, a tenyészállatok gabonákkal való etetése, kedvezőtlenül hatott erre a zsírsav arányra.

A 20. század közepe óta az élelmiszeripar és a nagyüzemi mezőgazdaság már drasztikus arányeltolódás következett be az ómega-6 zsírsavak javára.

Így ma már túlnyomó részt ómega-6 zsírsavakban bővelkedő élelmiszereket fogyasztunk, és alig jut a szervezetünk ómega-3 zsírsavakhoz.

Arról, hogy pontosan milyen modern élelmiszeripari eljárások és az állattenyésztésben használt takarmányozási gyakorlat vezetett el ehhez a súlyos helyzethez, a következő posztokban lesz szó.