A tegnapi posztunkban felsoroltuk azokat a biológiai tényezőket, amelyek az emberi testre jellemzőek.

Itt most kiemeljük ezek közül a hosszú távú gyaloglás képességét, és azt a tényt, hogy az emberi szervezet rövid távú stresszt tud csak elviselni, ami után regenerálódnia kell az egészségének megtartása érdekében.

A mai életmódunkra, már a múlt század közepe óta, ezzel szemben főleg az ülve végzett munka, szabadidős tevékenység és utazás vált jellemzővé.

Hisz a gyaloglást vagy a lovaglást (ami szintén jelentős izommunkával jár) felváltotta a gépkocsi, a vasút, a repülő, ahol az utasok ülnek. Az irodában ülünk, a moziban ülünk a TV-előtt ülünk, és ülünk vagy fekszünk akkor, amikor a mobilunk képernyőjét nézzük.

És a stressz?

Ugyancsak a huszadik század eleje óta egyre inkább állandósul a stressz az életünkben. Ma már a szorongás, a depresszió, a különféle konfliktusok, sőt, akár a FB-on vagy más online felületen a kommentek hangnemének zaklatás jellege, mind az életünkben folyamatosan jelen levő feszültségre utal.

És mi a folyamatos stressz? Olyan kipihenhetetlen állapotot, mely során a testünk folyamatos nyomás alatt van.

És még a szokásos étrendünk…

Ahogy abban a korábbi „ősemberes” posztban írtuk, a keményítőben bőséges nyáron tudott az ember télre tartalékolni. Ma már nyoma sincs az ennivalók szűkösségének. A nagyüzemi mezőgazdaság, az élelmiszeripar tömegtermelése biztosítja számunkra a keményítőben, cukorban gazdag ételeket, édességeket, édesített italokat, ami miatt a szervezetünk folyamatos raktározó üzemmódban van. Emiatt a túlsúly, az elhízás ma már „járványszerű” méreteket ölt.

És mi ennek a következménye?

Megtudható a holnapi posztunkból.

A kommentként várjuk azokat a hozzászólásokat, amik vitatkoznak a posztunk tartalmával, vagy elmondják azokat a javaslatokat, amikkel valaki a fentiek ellenére javíthatja az egészségét.